Alice Walker egyetlen karakter története tükrében az amerikai társadalomtörténet több meghatározó problémáját ábrázolja: Celia ugyanis fekete bőrű fiatal lány, rabszolgák sarjaként mélyszegénységben született és él, gyermekkorától rendszeresen bántalmazták és erőszakolták, vérfertőzésből született gyermekeitől elszakították, s emellett szüntelen küzd csúnyaságával és leszbikus hajlamaival. Menedéket számára egyedül a vallásosság jelent: totális magányában egy általa elképzelt "Jóistennek" írja leveleit - ezekből épül fel a mű. Ezek a beszámolók keresetlenül őszinte, az egyszerű, műveletlen ember szavajárását egy az egyben tükröző stílusban íródtak, s rajzolják ki Celie szívszorító - ám korántsem reménytelen - fejlődéstörténetét. Merthogy Celie minden hendikepje ellenére sem adja fel, természet adta éberségével, elemzőkészségével értelmezi és rakja egyre inkább helyre magában a körülötte levő embereket és eseményeket, egyre foszlik le róla naivitása, és így kiszolgáltatottsága, míg végül a "Jóisten" infantilis képe is igazi hitté, életbölcsességgé nemesül. Az, hogy Celie nem adja meg magát az aljasság csábításának, nem csak született jóindulatának köszönhető, hanem a mellé sorjázó női segítőknek is, akik bebizonyítják neki, hogy igenis, a szeretet tud erősebb lenni minden gonoszságnál...